Lendületben

Tegnap este a szerver könyvtárait takarítottam, mikor észrevettem, hogy egy régebbi Habari próbálkozás nyoma még mindig ott figyel a blog könyvtárában. Hirtelen felindulásból frissítettem a legújabb verzióra, telepítettem és gyorsan összeütöttem egy kezdetleges témát hozzá. Így első nekifutásra ennyi jött össze, persze még közel sem tökéletes, de este tíz és éjfél körül nem is voltam teljesen magamnál. Újfent meg kell állapítanom, hogy a Habari messze barátságosabb felülettel rendelkezik, mint a Wordpress, viszont eddig rendre elbukott hosszabb távon(az okokra már nem emlékszem). Reméljük most tovább fogja bírni pár hétnél.

A másik érdekesség, hogy erősen CSS3 függő lett az oldal(valahol el kell kezdeni az új szabvány terjesztését), úgymint árnyékok, ttf betűtípusok és lekerekítések használata. Itt az ideje, hogy kidobjuk a Photoshop->png v. jpg->div maszatolást.
Ez sajnos azt is magával vonta, hogy IE, Opera és Chrome alatt az oldal hibásan jelenik meg. Mondjuk az utóbbi kettő hamarosan úgyis felnő a feladathoz(a Chrome nightly buildeken már most is hibátlan a megjelenítés), az IE-t meg letojom. Személyes blogon megengedhetem magamnak ezt a mentalitást.

A későbbiekben persze érkezik egy rendes téma is, ahol még inkább kihasználom a CSS 3 adta lehetőségeket és a javascript is lényegesen nagyobb szerepet kap, de ehhez még szoknom kell a Habari mögött megbúvó mentalitást.

CSS 3 - Habari, Vivát!

Ui.: a wordpress->habari váltás miatt a régi rss feed ment a kukába, helyette van a feedburner: http://feeds.feedburner.com/blog_alesi

Avatar és a Top5

Eljutottam a moziba, megnéztem, most meg némi időm is akadt, hogy véleményezzem. Előre szólok, hogy nem fogok órákon át hozsannázni róla, tehát a fanatikus rajongók gyorsan lapozzanak.
Az első jelző, ami megfogalmazódott bennem, hogy ez a film LÁTVÁNYOS. A mozi adta látvány netovábbja és csúcsa. Mármint most, 2010 hajnalán, mert hamarosan úgyis letolják a trónról. Mint a 3D képalkotás iránt igen élénken érdeklődő grafikus, van némi rálátásom a film mögött álló óriási munkára és a hogyan kezdetű kérdések egy részére is ismerem a választ, így csodálom a Weta-t és a többi csapatot, ahogyan megalkották ezt a rendkívül élethű világot.

Pandora

Sajnos a gond ott kezdődik, hogy Pandora lenyűgöző miliőjén túl, a máz alatt sajnos nincs más, mint kongó üresség. Pár fórumon, cikken átrágtam már magam és ahogy elnézem a legtöbb helyen hozzám hasonlóan megakad a lendület, ha a látványvilágon túl pozitívan akarják jellemezni a filmet. Az én szememben -a harmatgyenge történeten túl- a legnagyobb baklövést ott követte el Cameron, hogy túlságosan szájbarágósra vette a figurát, ráadásul nem túl szerencsés módon kiölte a misztikumot is a filmből. Ha megnézünk pár sikerültebb sci-fi alkotást (Halálhajó, Star Wars), mindenhol megjelenik a technokrata világon túli misztikum, ahol a materialista szemlélet csődöt mond. Sajnos a Pandorán nincs misztikum. Ott egy összedrótozott világot, egy bizonyos intelligenciával rendelkező bioszférát kapunk, melynek működését egy ötödikes kisdiák szintjén elmagyaráznak nekünk és pont. Úgy gondolom, hogy a megválaszolatlan kérdések és a kétértelmű válaszok tesznek igazán sikeressé és maradandóvá egy filmet és bár vannak szerencsés kivételek(lásd lentebb), de az Avatar sajnos nem az.

A másik komoly problémám a színészekkel volt. Hiába van egy rendezőnek a kezében technológia -amivel soha nem látott részletességű CG karaktereket hozhat létre-, az egész mit sem ér lehengerlő színészi alakítás nélkül. Emberi szemmel nézve a na'vik nagyjából megfelelnek a mai szépségideálnak (hatalmas szemek, telt ajkak, feszes idomok, sudár termet), de pl. Gollam a szürke, nyirkos bőrével messze színesebb karakter lett, mint a harci díszbe öltözött na'vik. Bár a két főszereplő dicséretesen hozta az elvárt szintet, de azért Andy Serkis briliáns alakításával és az általa megformált Gollammel nem versenyezhetnek és itt van a kutya elásva. Ez persze nem csak a színészek hibája, elvégre Gollam karakterét messze jobban kidolgozta anno Tolkien, míg Cameron meglehetősen elnagyolta hőseit és inkább a látványra koncentrált. Ezzel kapcsolatban megemlíteném, hogy a karakterek tervezésekor Cameron szájából elhangzott ez a mondat -bár nem pontosan idézem, de a stílus hasonló volt-: "Neytiri úgy nézzen ki, hogy az emberek első látásra meg akarják ....ni".

Neytiri

És hogy még egyet rúgjak a színészekbe: Michelle Rodriguez-nél kezd egy kicsit elcsépelt lenni, hogy minden filmben csak egy szigorú tekintetre és egy frappánsnak hitt beszólásra futja tőle.

Most pedig veszek egy nagy kanyart és leírom, hogy a sci-fi filmek kategóriájában melyiket tartom a legjobbnak. Nos, az egyik legeredetibb alapötlettel a District 9 büszkélkedhet. Bár az ezerszer lerágott csontot egészen új megközelítésben tálalta és némi társadalomkritikát is felvillantott, de sajnos a film végére elfogyott a lendület. Jó film, de nem a legjobb.
Következő indulónk egy, az old school időket idéző alkotás, a Moon. Nem kell megijedni, a minimál költségvetés vállalható látványvilágot és nagyszerű színészi játékot takar, ráadásul a sztorija is egész jópofa. Nagy pacsi Duncan Jones-nak (rendező) és Sam Rockwell-nek(főszereplő), mert nagyon ígéretesen indították a trilógiát.
A listára felrakom -bár nem annyira sci-fi, mint inkább horror-, a Pandorum-ot. Ahogy korábban is írtam, engem meggyőzött a film és bár az Avatarhoz hasonlóan ez is tele van kölcsönvett ötletekkel, itt kevésbé zavart a dolog(mondjuk nem is vártam annyit az alkotástól).
Végül következzék a Star Trek, amely a fentebb említett kategóriákban sehol nem tudja megszerezni az első helyet(eredetiség, látvány, fordulatos sztori), de mégis azt mondom: JJ Abrams a Világ Ura! Felrázta a Star Trek univerzumát és adott két órányi ÉLMÉNYT. Első nekifutásra végig vigyorogtam és szinte visítani tudtam volna az örömtől, amikor McCoy, Chekov("95-Viktor-Viktor-2" -besírtam) vagy Scotty feltűnt a színen. Egyedül a főgonosz volt erőtlen, de ez a film elsősorban az Enterprise legénységéről szólt, ezért neki csak a statiszták hálátlan szerepe jutott.

Szerintem, így alakult a tavalyi felhozatal:

  1. Star Trek
  2. Moon
  3. Avatar
  4. District 9
  5. Pandorum

Nem újrakezdve, de mégis

Szokásosan beleestem abba a hibába, hogy bár rendre jönnek a témák, mégis addig halogatom megírásukat, hogy örökre az enyészet ködébe vesznek. A decemberem-januárom mondjuk merő rohanás volt, ráadásul az utóbbi másfél hetet azzal töltöttem, hogy próbáltam kikászálódni az egyre harciasabb torokgyulladásból (a dolog még alakulóban, ha a megfázást nem is, de a bélflórámat már sikeresen kikezdte az antibiotikum).
Tudom, a blog elhanyagolása nem szokatlan a részemről, most azonban nem csak az időhiány, hanem a dolgok újragondolása is szerepet játszott az elmúlt hónapok nyűglődésében. Az elmúlt évben meglehetősen döcögősen alakult a karrierem -bár a katasztrofális talán helyesebb jelző- és ez rányomta a bélyegét a hétköznapokra, így blogra is. A dolgok természetesen nem maguktól alakultak így, a saját lustaságom és tespedtségem is erősen szerepet játszott benne.
Szerencsére az elmúlt két hónap meglehetősen szoros volt és ez végre felrázott a fásultságból. Sok más emberhez hasonlóan engem is pezsdít a hajtás és rohanás, így most újult erővel vágtam bele az idei évbe. Ez amúgy nem valami szilveszteri fogadalom, már december elején elkezdtem levetni a beidegződött rossz szokásokat és felvenni az építő jellegű újakat. Amúgy sem hiszek az újévi fogadalmakban, az ember nem egy adott naphoz viszonyítsa önmagát, hanem mindig a tegnaphoz.
Nos, talán illene valami hangzatos gondolatot megtennem zárómondatnak, úgymint: "Új lendület!", vagy "Vágjunk bele!", de szerintem ez kicsit visszásnak hathat a választások közeledtével, így marad az, hogy a mondat végére odateszem a pontot.

Outcast

Minap pakolásztam a dobozaimat és az egyikben rábukkantam a pár éve vásárolt, címben említett játékra. Kicsit fura volt felidézni, hogy ez a játék idestova 10 éve jelent meg, de máig emlékszem a főszereplő Cutter Slade/Ulukai nevére.

Outcast screenshot

Akkoriban ez a játék ötcsillagos szinten volt a gyönyörűen kidolgozott, élő világával és egész pofás történetével. További érdekesség nerd énemnek, hogy ez volt az utolsó nagy hírmondója a voxeles irányvonalnak(vagy talán a Comanche 4?), ezután már csak marginális szerepet kapott ez a technológia (mármint a játékiparban, más területeken máig virágzik). Erről (mármint a voxelekről) hamarosan írok egy nagyobb terjedelmű cikket, mert szerintem roppant érdekes, persze azoknak, akiket érdekel a 3D képalkotás.

Amúgy a neten keresgéltem egy keveset a témában és találtam egy pólót, ami abszolút kihagyhatatlan darab. Sajnos jelenleg nincs a méretemben, így karácsonyra mást adok magamnak, de jövő nyárra tuti megszerzem és akkor eljövend a "Foregin material detected" korszak.

Ulukai póló

Ghána, grafikus szemmel

Minap egy különleges gyűjteménybe botlottam kedvenc, zs kategóriás filmeket terjesztő oldalamon. Ezen gyűjtemény a ghánai művészek munkáit tartalmazza -elsősorban mozifilmek posztereit-, melyből most párat megosztok az érdeklődő nagyközönséggel.
Ghánában a mobil mozik a kilencvenes években élték fénykorukat, akkoriban egy televízióval, egy videómagnóval és egy generátorral járták a falukat lelkes vállalkozók, hogy elvigyék a kultúrát kevésbé szerencsés néger testvéreinknek. Az aranykornak azóta leáldozott, eltelt vagy tizenöt év és Ghána fejlődött egy keveset, egyre több háztartásban jelent meg a televízió, de a poszterek tanulsága alapján azért máig él a műfaj.

Természetesen a moziesteket illet beharangozni, ezért önjelölt grafikusokat béreltek, akik többnyire liszteszsákokra festették meg az aktuális filmről alkotott impressziójukat. Ez többnyire úgy ment, hogy nem csak az eredeti posztert, de magát a filmet se látták, így néhol elég vad végeredmény született. Próbáltam közismert filmeket elővenni, hogy mindenkinek meglegyen az összehasonlítási alap.

Első befutónk Roger Moore egyik legjobb 007-es filmje a Kém, aki szeretett engem. Nem túl erős kép -a többihez képest-, de gondoltam jobb fokozatosan felvezetni a mezőny erősebb résztvevőit. Nos igen, Roger Moore arca itt egy csöppet megnyúlt a hőségben és ijedt tekintetű partnere sem emlékeztet Barbara Bach-ra, viszont a fehér autó hibátlanul hozza a film hangulatát. A hal nem tudom miért van ott, szerintem a release csapat logója.

the spy who loved me poster

Következő poszterünk a Múmia bemutatójára készült és már nagyságrendekkel jobb darab. Kopasz izompacsirta, fehér repülő, rémült arcú, szigonypuskás angol kalandor és egy Gatling M61A1 karú zombiizé. Az előző plakát kapcsán is akartam említeni, hogy ezek a ghána-i művészek az emberek arcára kiülő rémületet valami hihetetlen realizmussal tudják ábrázolni.

mummy poster

A Múmia visszatér plakátja is megkerülhetetlen remekmű. Dwayne Jonhson sírna, ha látná.

mummy return poster

Ennél a plakátnál pár perce el kellett időznöm, ugyanis The Fierce Ghost eats human region cím nem ugrott be, egyetlen -a kép alapján- vámpírosnak tűnő film kapcsán sem. Szép lassan azért felsejlett, hogy ezek a kardok és a bájos arc, bizonyára Kristina Lokent sejteti és így már adott volt a megfejtés: Bloodrayne. További adalék, hogy a művész egy másik vámpíros filmre is visszaemlékezett alkotás közben, így került fel Tom Cruise is a plakátra.
Azért ilyenkor elgondolkozom, hogy Afrikában tényleg ilyennek látják az északi népeket, vagy csak nem tudnak festeni.

bloodrayne poster

Ezen plakát viszont bizonyítja, hogy van egy népcsoport, melynek tagjait még nálunk is jobban rühellhetik, mert ilyen eltorzult arcokat már nem lehet nem szándékosan csinálni. Amúgy a háttérben felsejlő árpádsáv miatt lesz még pár kellemetlen beszélgetés a kínai nagykövetségen.

blood rules poster

Most pedig vegyünk egy mély levegőt, felejtsünk el mindent, amit Arnold Schwarzeneggerről és a Terminátor szériáról tudni vélünk, majd görgessünk egy kicsit lejjebb.
Nem is kommentálom, lehetetlen.

terminator 2 poster

Mondjuk a Planet Terror plakátját is nehéz érdemleges kritikával illetni, bár ilyen vérbő pucsítást még nem toltak mozifilm plakátján, így igencsak ott van a top10-ben. Csak nézzük és gyönyörködjünk.

planet terror poster

Ezek után a Laurence Reeves nevével fémjelzett Mátrix plakát már kifejezetten gyenge darab, bár a szemfüles olvasóknak azonnal feltűnik a Morpheus kezében tartott kard, ami bizonyítja, hogy a plakát mögött álló művészember már a második részt is látta, mikor ezt liszteszsákra álmodta. Arra viszont nagyon kíváncsi vagyok, hogy egy átlag halászgató négernek mi jött le a filmből, hogyan mesélné el a saját szavaival.

matrix poster

A Hellboy szintén kellemes alkotás, amin a mechanikus alapokon működő Kroenen kifejezetten erotikus beállításba került, ugyanakkor ha a plakátot nem is, de két háttérképet biztosan látott az ismeretlen művész. A dús, fekete haj különdíjra érdemes..

hellboy poster

Ha előbb szóvá tettem, hogy Kristina Loken bájait nem igazán sikerült visszaadni a plakáton, akkor Salma Hayek esetében már nem is jutok szóhoz. Ha tényleg ilyenek a mellei, akkor jól jártunk, hogy a filmben nem dobta le a melltartót.

from dusk till dawn poster

Ál/Arc. A pisztoly felejthetetlen elem, általános iskola első pár osztályában rajzoltunk hasonló fegyvereket. A különbség annyi, hogy arrafelé a fegyverek nem annyira szokatlan elemei a dolgos hétköznapoknak, így a realisztikusabb ábrázolás iránti igény jogos.

face_off poster

Ha már akciófilmek, akkor jöjjön a Tűzparancs plakátja, melyen az ET kezű Stephen Seagal néz velünk farkasszemet. Gondolom másoknak is feltűnt, hogy Ghánában nem csak az arcokra kiülő félelem, de a lángnyelvek és tűz is igen érdekesen kerül megvalósításra. Szerintem ez valami népművészeti motívum lesz.

executice decision poster

Most pedig következzen Cujo, a horrorvéreb. Én speciel itt küldtem ki az épp kortyolt teát az orromon keresztül, miközben a pokolkutyát megszégyenítő, gurgulázó röhögést hallattam.

cujo poster

Miután magamhoz tértem, gondoltam Afrikában nem túl sok spániel, vagy szetter rohangál, ezért a hibás ábrázolás, de a következő képet elnézve azt kell mondjam, még az őshonos állatok ábrázolásával is komoly gondjaik vannak.

crocodile poster

Végül következzen az utolsó, megfejtésre váró kép, melynél elbuktam. A radarfülű vámpír alapján még talán el tudtam volna indulni, de súlyos kézdeformációkkal integető 2Pac reinkarnáció és a Chelsea Charms mellméretű néger nő feladta a leckét. Mondjuk én javasolnám a készítőknek, hogy ez utóbbit tartsák meg, mert ezeken a kannákon még az Across the River 222 is ki fog férni. Megfejtéseket várjuk a szerkesztőségbe.

across the river poster

Ezennel zárom is a sort, bár még hosszú az érdemes művek listája. Ha egyszer lesz rá jutásom, biztosan elmegyek Ghánába, hogy személyesen megismerjek pár grafikus kollégát és egy kellemes délutáni beszélgetés keretében kivesézzük a Photoshop gyengeségeit és a webkettes hullám hatását a poszterek gyártástechnológiájára.

Pandorum

Sikerült elkavarnom egy fizetési felszólítást, így a tárhelyem lekapcsolták. Most aztán futhat a kakaska a kúthoz, de szerencsére elég gyorsan sikerült rendezni a dolgot. Persze mikor máskor tör rá az emberre az írási kényszer, mint ilyenkor.

Mondjuk annyira nem erős a kényszer, de ha látok egy jó filmet, akkor azért ott a késztetés, hogy azt megosszam másokkal is. És ezúttal sikerült egy jó filmre bukkannom, ugyanis a Pandorum című remekművet sodorta elém a filmvilág szele, ami jelenleg biztos befutónak tűnik a sci-fi/horror kategóriában. Simán a sci-fi kategóriában is joggal indulhatna, de az Avatar úgyis lemossa a teljes mezőnyt, tehát ott inkább nem is futtatom.

Pandorum - Elysium

A sztoriról röviden:
A nem túl távoli jövőben útjára indítják az Elysium nevű űrhajót, hogy egy távoli bolygóra szállítson telepeseket, kiknek feladata a kolonizáció, mielőtt a nagyobb méretű exodus megindul. Igen, Földanya végleg elfáradt az emberiség áldásos hatásaitól. Az út során Bower tizedes(Ben Foster) idő előtt felébred a hibernációból, majd az eszmélés percei alatt hamar ráébred, hogy rajta kívül senki más nincs ébren, ráadásul a hajó rendszerei jól láthatóan kezdik felmondani a szolgálatot. Felébreszti egyik felettesét, Payton hadnagyot(Dennis Quaid), hátha ő többet tud a nem várt ébresztőről, de sajnos ő is elég döbbentem mered a nagyvilágra, így jön a szokásos fordulat, hogy egyikük induljon el felderíteni a terepet, míg a másik a biztonságot adó számítógép előtt marad.
Bower a vállalkozóbb jellem, így el is indul, hogy rövidesen szembesüljön a pozitív fejleménnyel, miszerint nincsenek egyedül. Kevésbé szerencsés módon azzal is szembesül, hogy a többiek szemében kevésbé a viszontlátás, mint inkább a vadászat öröme csillog. Rövid kavarodás után rájönnek, hogy itt bizony a humán erőforrás jó része felzabálódott, ráadásként a reaktor is kezdi felmondani a szolgálatot, így nem a legjobb napjukra ébredtek. A Pandorum amúgy arra utal, hogy a hibernációban eltöltött alvást követően masszív memóriazavarok, koordinációs problémák, esetenként őrület lép fel. Ennek persze lesz szerepe a filmben, de szerencsére a kevésbé lerágott csont módjára.

Pandorum - Túlélők

Szerintem már az alapsztori beviszi az embert a moziba, de a készítők mindent megtettek, hogy bent is tartsák a nézőket. A filmben ügyesen használták ki a pusztuló, kihalt űrhajó adta helyszínt, amely azért kellően nagy ahhoz, hogy ne adjon unalmas hátteret folyton pörgő cselekményhez. Ami kevésbé tetszett, hogy a mai trendeknek megfelelően a kamerát itt is eszement módon rángatják az izgalmasabb részek alatt, ami mára inkább unalmas és idegesítő szokássá, semmint ötletes és haladó megoldássá vált.

Horror-rajongók valószínűleg folyamatosan sorolják majd a filmeket, melyekből a különböző ötletek és jelenetek származnak, mert a készítők állításával ellentétben, itt bizony bőven van kikacsintás más filmek felé(Alien, Event Horizon, Sunshine), de szerintem ez nem feltétlenül baj, mert kifejezetten ügyesen emelték át a más filmekben már bevált dolgokat, fordulatokat. Szerencsére a szereplők is szinte hibátlanul hozzák az elvárt szintet, Quaid és Foster eleve nem ma kezdte az ipart, de Cam Gigandet és a Hollywoodban újoncnak számító Antje Traue is jól tartotta a lépést a két főszereplő mellett.

Végszóként elmondhatom, hogy ha van film, amit igazán ajánlok mindenkinek, akkor ez az. Nagyon rendben volt és külön öröm, hogy állítólag trilógiának szánják.

Budapest 3D

Gondolom többen is találkoztak a Google pár hete indult új programjával, a Building Makerrel, melynek lényege, hogy egy épületnek -több kameraállásból készült fotó alapján- elkészíthetjük a 3D-s mását, melyet azután a Cég behelyezi a Google Earth univerzumba. Maga a program és az ötlet persze nem új, viszont a munkafolyamat és a program kezelhetősége igen.

Szóval alig pár hete elindult a kampány és több európai nagyvároshoz hasonlóan Budapest is felkerült a választható helyszínek listájára, így néhány lelkes résztvevő neki is állt modellezgetni fővárosunkat. Legalábbis ezt hittem (mármint, hogy csak néhányan), ugyanis minap megnyitottam a Google Earth-öt és ledöbbentem, mivel a belvárost szinte teljes egészében ledarálták a hazai felhasználók.

Budapest 3D

Szó se róla, ha valamiben igazán profi a Google, akkor az az, hogy úgy tolja át a felhasználókra a munkát, hogy azt ők örömmel megcsinálják helyette. Míg a legtöbb navigációs rendszert fejlesztő cég külsős grafikusokkal próbálja ledaráltatni egy-egy város nevezetességeit, addig a Nagy Testvér ezt megoldotta egy egyszerű programmal és több ezer lelkes felhasználóval. Ráadásul ingyen.

Amúgy én is csináltam vagy tíz épületet, ebből kettőt fogadtak el, a többi még elbírálás alatt áll. Ráadásul akkora volt a roham, hogy sok épületet többen is megcsináltak, mivel a program nem jelezte, ha egy adott területen már dolgozik valaki.

Dj Jazzghisa

Érzi a gyerek a ritmust, nem kétséges. Nem vagyok nagy jazz/funky rajongó, de bejönnek az anyagai. Aki többre kíváncsi, követheti a Radio Zero Gravity-n.