Szokásosan beleestem abba a hibába, hogy bár rendre jönnek a témák, mégis addig halogatom megírásukat, hogy örökre az enyészet ködébe vesznek. A decemberem-januárom mondjuk merő rohanás volt, ráadásul az utóbbi másfél hetet azzal töltöttem, hogy próbáltam kikászálódni az egyre harciasabb torokgyulladásból (a dolog még alakulóban, ha a megfázást nem is, de a bélflórámat már sikeresen kikezdte az antibiotikum).
Tudom, a blog elhanyagolása nem szokatlan a részemről, most azonban nem csak az időhiány, hanem a dolgok újragondolása is szerepet játszott az elmúlt hónapok nyűglődésében. Az elmúlt évben meglehetősen döcögősen alakult a karrierem -bár a katasztrofális talán helyesebb jelző- és ez rányomta a bélyegét a hétköznapokra, így blogra is. A dolgok természetesen nem maguktól alakultak így, a saját lustaságom és tespedtségem is erősen szerepet játszott benne.
Szerencsére az elmúlt két hónap meglehetősen szoros volt és ez végre felrázott a fásultságból. Sok más emberhez hasonlóan engem is pezsdít a hajtás és rohanás, így most újult erővel vágtam bele az idei évbe. Ez amúgy nem valami szilveszteri fogadalom, már december elején elkezdtem levetni a beidegződött rossz szokásokat és felvenni az építő jellegű újakat. Amúgy sem hiszek az újévi fogadalmakban, az ember nem egy adott naphoz viszonyítsa önmagát, hanem mindig a tegnaphoz.
Nos, talán illene valami hangzatos gondolatot megtennem zárómondatnak, úgymint: "Új lendület!", vagy "Vágjunk bele!", de szerintem ez kicsit visszásnak hathat a választások közeledtével, így marad az, hogy a mondat végére odateszem a pontot.
Hozzaszolasok: 1
Hajrá! :-)
Szolj hozza