Sikerült elkavarnom egy fizetési felszólítást, így a tárhelyem lekapcsolták. Most aztán futhat a kakaska a kúthoz, de szerencsére elég gyorsan sikerült rendezni a dolgot. Persze mikor máskor tör rá az emberre az írási kényszer, mint ilyenkor.
Mondjuk annyira nem erős a kényszer, de ha látok egy jó filmet, akkor azért ott a késztetés, hogy azt megosszam másokkal is. És ezúttal sikerült egy jó filmre bukkannom, ugyanis a Pandorum című remekművet sodorta elém a filmvilág szele, ami jelenleg biztos befutónak tűnik a sci-fi/horror kategóriában. Simán a sci-fi kategóriában is joggal indulhatna, de az Avatar úgyis lemossa a teljes mezőnyt, tehát ott inkább nem is futtatom.
A sztoriról röviden:
A nem túl távoli jövőben útjára indítják az Elysium nevű űrhajót, hogy egy távoli bolygóra szállítson telepeseket, kiknek feladata a kolonizáció, mielőtt a nagyobb méretű exodus megindul. Igen, Földanya végleg elfáradt az emberiség áldásos hatásaitól. Az út során Bower tizedes(Ben Foster) idő előtt felébred a hibernációból, majd az eszmélés percei alatt hamar ráébred, hogy rajta kívül senki más nincs ébren, ráadásul a hajó rendszerei jól láthatóan kezdik felmondani a szolgálatot. Felébreszti egyik felettesét, Payton hadnagyot(Dennis Quaid), hátha ő többet tud a nem várt ébresztőről, de sajnos ő is elég döbbentem mered a nagyvilágra, így jön a szokásos fordulat, hogy egyikük induljon el felderíteni a terepet, míg a másik a biztonságot adó számítógép előtt marad.
Bower a vállalkozóbb jellem, így el is indul, hogy rövidesen szembesüljön a pozitív fejleménnyel, miszerint nincsenek egyedül. Kevésbé szerencsés módon azzal is szembesül, hogy a többiek szemében kevésbé a viszontlátás, mint inkább a vadászat öröme csillog. Rövid kavarodás után rájönnek, hogy itt bizony a humán erőforrás jó része felzabálódott, ráadásként a reaktor is kezdi felmondani a szolgálatot, így nem a legjobb napjukra ébredtek. A Pandorum amúgy arra utal, hogy a hibernációban eltöltött alvást követően masszív memóriazavarok, koordinációs problémák, esetenként őrület lép fel. Ennek persze lesz szerepe a filmben, de szerencsére a kevésbé lerágott csont módjára.
Szerintem már az alapsztori beviszi az embert a moziba, de a készítők mindent megtettek, hogy bent is tartsák a nézőket. A filmben ügyesen használták ki a pusztuló, kihalt űrhajó adta helyszínt, amely azért kellően nagy ahhoz, hogy ne adjon unalmas hátteret folyton pörgő cselekményhez. Ami kevésbé tetszett, hogy a mai trendeknek megfelelően a kamerát itt is eszement módon rángatják az izgalmasabb részek alatt, ami mára inkább unalmas és idegesítő szokássá, semmint ötletes és haladó megoldássá vált.
Horror-rajongók valószínűleg folyamatosan sorolják majd a filmeket, melyekből a különböző ötletek és jelenetek származnak, mert a készítők állításával ellentétben, itt bizony bőven van kikacsintás más filmek felé(Alien, Event Horizon, Sunshine), de szerintem ez nem feltétlenül baj, mert kifejezetten ügyesen emelték át a más filmekben már bevált dolgokat, fordulatokat. Szerencsére a szereplők is szinte hibátlanul hozzák az elvárt szintet, Quaid és Foster eleve nem ma kezdte az ipart, de Cam Gigandet és a Hollywoodban újoncnak számító Antje Traue is jól tartotta a lépést a két főszereplő mellett.
Végszóként elmondhatom, hogy ha van film, amit igazán ajánlok mindenkinek, akkor ez az. Nagyon rendben volt és külön öröm, hogy állítólag trilógiának szánják.
