Ghána, grafikus szemmel [restored]
Kategória: média | Monday, November 30, 2009 | Cimkék: ghána > média
Minap egy különleges gyűjteménybe botlottam kedvenc, zs kategóriás filmeket terjesztő oldalamon. Ezen gyűjtemény a ghánai művészek munkáit tartalmazza -elsősorban mozifilmek posztereit-, melyből most párat megosztok az érdeklődő nagyközönséggel.
Ghánában a mobil mozik a kilencvenes években élték fénykorukat, akkoriban egy televízióval, egy videómagnóval és egy generátorral járták a falukat lelkes vállalkozók, hogy elvigyék a kultúrát kevésbé szerencsés néger testvéreinknek. Az aranykornak azóta leáldozott, eltelt vagy tizenöt év és Ghána fejlődött egy keveset, egyre több háztartásban jelent meg a televízió, de a poszterek tanulsága alapján azért máig él a műfaj.
Természetesen a moziesteket illet beharangozni, ezért önjelölt grafikusokat béreltek, akik többnyire liszteszsákokra festették meg az aktuális filmről alkotott impressziójukat. Ez többnyire úgy ment, hogy nem csak az eredeti posztert, de magát a filmet se látták, így néhol elég vad végeredmény született. Próbáltam közismert filmeket elővenni, hogy mindenkinek meglegyen az összehasonlítási alap.
Első befutónk Roger Moore egyik legjobb 007-es filmje a Kém, aki szeretett engem. Nem túl erős kép -a többihez képest-, de gondoltam jobb fokozatosan felvezetni a mezőny erősebb résztvevőit. Nos igen, Roger Moore arca itt egy csöppet megnyúlt a hőségben és ijedt tekintetű partnere sem emlékeztet Barbara Bach-ra, viszont a fehér autó hibátlanul hozza a film hangulatát. A hal nem tudom miért van ott, szerintem a release csapat logója.
Következő poszterünk a Múmia bemutatójára készült és már nagyságrendekkel jobb darab. Kopasz izompacsirta, fehér repülő, rémült arcú, szigonypuskás angol kalandor és egy Gatling M61A1 karú zombiizé. Az előző plakát kapcsán is akartam említeni, hogy ezek a ghána-i művészek az emberek arcára kiülő rémületet valami hihetetlen realizmussal tudják ábrázolni.
A Múmia visszatér plakátja is megkerülhetetlen remekmű. Dwayne Jonhson sírna, ha látná.
Ennél a plakátnál pár perce el kellett időznöm, ugyanis The Fierce Ghost eats human region cím nem ugrott be, egyetlen -a kép alapján- vámpírosnak tűnő film kapcsán sem. Szép lassan azért felsejlett, hogy ezek a kardok és a bájos arc, bizonyára Kristina Lokent sejteti és így már adott volt a megfejtés: Bloodrayne. További adalék, hogy a művész egy másik vámpíros filmre is visszaemlékezett alkotás közben, így került fel Tom Cruise is a plakátra.
Azért ilyenkor elgondolkozom, hogy Afrikában tényleg ilyennek látják az északi népeket, vagy csak nem tudnak festeni.
Ezen plakát viszont bizonyítja, hogy van egy népcsoport, melynek tagjait még nálunk is jobban rühellhetik, mert ilyen eltorzult arcokat már nem lehet nem szándékosan csinálni. Amúgy a háttérben felsejlő árpádsáv miatt lesz még pár kellemetlen beszélgetés a kínai nagykövetségen.
Most pedig vegyünk egy mély levegőt, felejtsünk el mindent, amit Arnold Schwarzeneggerről és a Terminátor szériáról tudni vélünk, majd görgessünk egy kicsit lejjebb.
Nem is kommentálom, lehetetlen.
Mondjuk a Planet Terror plakátját is nehéz érdemleges kritikával illetni, bár ilyen vérbő pucsítást még nem toltak mozifilm plakátján, így igencsak ott van a top10-ben. Csak nézzük és gyönyörködjünk.
Ezek után a Laurence Reeves nevével fémjelzett Mátrix plakát már kifejezetten gyenge darab, bár a szemfüles olvasóknak azonnal feltűnik a Morpheus kezében tartott kard, ami bizonyítja, hogy a plakát mögött álló művészember már a második részt is látta, mikor ezt liszteszsákra álmodta. Arra viszont nagyon kíváncsi vagyok, hogy egy átlag halászgató négernek mi jött le a filmből, hogyan mesélné el a saját szavaival.
A Hellboy szintén kellemes alkotás, amin a mechanikus alapokon működő Kroenen kifejezetten erotikus beállításba került, ugyanakkor ha a plakátot nem is, de két háttérképet biztosan látott az ismeretlen művész. A dús, fekete haj különdíjra érdemes..
Ha előbb szóvá tettem, hogy Kristina Loken bájait nem igazán sikerült visszaadni a plakáton, akkor Salma Hayek esetében már nem is jutok szóhoz. Ha tényleg ilyenek a mellei, akkor jól jártunk, hogy a filmben nem dobta le a melltartót.
Ál/Arc. A pisztoly felejthetetlen elem, általános iskola első pár osztályában rajzoltunk hasonló fegyvereket. A különbség annyi, hogy arrafelé a fegyverek nem annyira szokatlan elemei a dolgos hétköznapoknak, így a realisztikusabb ábrázolás iránti igény jogos.
Ha már akciófilmek, akkor jöjjön a Tűzparancs plakátja, melyen az ET kezű Stephen Seagal néz velünk farkasszemet. Gondolom másoknak is feltűnt, hogy Ghánában nem csak az arcokra kiülő félelem, de a lángnyelvek és tűz is igen érdekesen kerül megvalósításra. Szerintem ez valami népművészeti motívum lesz.
Most pedig következzen Cujo, a horrorvéreb. Én speciel itt küldtem ki az épp kortyolt teát az orromon keresztül, miközben a pokolkutyát megszégyenítő, gurgulázó röhögést hallattam.
Miután magamhoz tértem, gondoltam Afrikában nem túl sok spániel, vagy szetter rohangál, ezért a hibás ábrázolás, de a következő képet elnézve azt kell mondjam, még az őshonos állatok ábrázolásával is komoly gondjaik vannak.
Végül következzen az utolsó, megfejtésre váró kép, melynél elbuktam. A radarfülű vámpír alapján még talán el tudtam volna indulni, de súlyos kézdeformációkkal integető 2Pac reinkarnáció és a Chelsea Charms mellméretű néger nő feladta a leckét. Mondjuk én javasolnám a készítőknek, hogy ez utóbbit tartsák meg, mert ezeken a kannákon még az Across the River 222 is ki fog férni. Megfejtéseket várjuk a szerkesztőségbe.
Ezennel zárom is a sort, bár még hosszú az érdemes művek listája. Ha egyszer lesz rá jutásom, biztosan elmegyek Ghánába, hogy személyesen megismerjek pár grafikus kollégát és egy kellemes délutáni beszélgetés keretében kivesézzük a Photoshop gyengeségeit és a webkettes hullám hatását a poszterek gyártástechnológiájára.
