Keresesi eredmenyek a(z) 'nagyvilag' cimkere

Ghána, grafikus szemmel

Minap egy különleges gyűjteménybe botlottam kedvenc, zs kategóriás filmeket terjesztő oldalamon. Ezen gyűjtemény a ghánai művészek munkáit tartalmazza -elsősorban mozifilmek posztereit-, melyből most párat megosztok az érdeklődő nagyközönséggel.
Ghánában a mobil mozik a kilencvenes években élték fénykorukat, akkoriban egy televízióval, egy videómagnóval és egy generátorral járták a falukat lelkes vállalkozók, hogy elvigyék a kultúrát kevésbé szerencsés néger testvéreinknek. Az aranykornak azóta leáldozott, eltelt vagy tizenöt év és Ghána fejlődött egy keveset, egyre több háztartásban jelent meg a televízió, de a poszterek tanulsága alapján azért máig él a műfaj.

Természetesen a moziesteket illet beharangozni, ezért önjelölt grafikusokat béreltek, akik többnyire liszteszsákokra festették meg az aktuális filmről alkotott impressziójukat. Ez többnyire úgy ment, hogy nem csak az eredeti posztert, de magát a filmet se látták, így néhol elég vad végeredmény született. Próbáltam közismert filmeket elővenni, hogy mindenkinek meglegyen az összehasonlítási alap.

Első befutónk Roger Moore egyik legjobb 007-es filmje a Kém, aki szeretett engem. Nem túl erős kép -a többihez képest-, de gondoltam jobb fokozatosan felvezetni a mezőny erősebb résztvevőit. Nos igen, Roger Moore arca itt egy csöppet megnyúlt a hőségben és ijedt tekintetű partnere sem emlékeztet Barbara Bach-ra, viszont a fehér autó hibátlanul hozza a film hangulatát. A hal nem tudom miért van ott, szerintem a release csapat logója.

the spy who loved me poster

Következő poszterünk a Múmia bemutatójára készült és már nagyságrendekkel jobb darab. Kopasz izompacsirta, fehér repülő, rémült arcú, szigonypuskás angol kalandor és egy Gatling M61A1 karú zombiizé. Az előző plakát kapcsán is akartam említeni, hogy ezek a ghána-i művészek az emberek arcára kiülő rémületet valami hihetetlen realizmussal tudják ábrázolni.

mummy poster

A Múmia visszatér plakátja is megkerülhetetlen remekmű. Dwayne Jonhson sírna, ha látná.

mummy return poster

Ennél a plakátnál pár perce el kellett időznöm, ugyanis The Fierce Ghost eats human region cím nem ugrott be, egyetlen -a kép alapján- vámpírosnak tűnő film kapcsán sem. Szép lassan azért felsejlett, hogy ezek a kardok és a bájos arc, bizonyára Kristina Lokent sejteti és így már adott volt a megfejtés: Bloodrayne. További adalék, hogy a művész egy másik vámpíros filmre is visszaemlékezett alkotás közben, így került fel Tom Cruise is a plakátra.
Azért ilyenkor elgondolkozom, hogy Afrikában tényleg ilyennek látják az északi népeket, vagy csak nem tudnak festeni.

bloodrayne poster

Ezen plakát viszont bizonyítja, hogy van egy népcsoport, melynek tagjait még nálunk is jobban rühellhetik, mert ilyen eltorzult arcokat már nem lehet nem szándékosan csinálni. Amúgy a háttérben felsejlő árpádsáv miatt lesz még pár kellemetlen beszélgetés a kínai nagykövetségen.

blood rules poster

Most pedig vegyünk egy mély levegőt, felejtsünk el mindent, amit Arnold Schwarzeneggerről és a Terminátor szériáról tudni vélünk, majd görgessünk egy kicsit lejjebb.
Nem is kommentálom, lehetetlen.

terminator 2 poster

Mondjuk a Planet Terror plakátját is nehéz érdemleges kritikával illetni, bár ilyen vérbő pucsítást még nem toltak mozifilm plakátján, így igencsak ott van a top10-ben. Csak nézzük és gyönyörködjünk.

planet terror poster

Ezek után a Laurence Reeves nevével fémjelzett Mátrix plakát már kifejezetten gyenge darab, bár a szemfüles olvasóknak azonnal feltűnik a Morpheus kezében tartott kard, ami bizonyítja, hogy a plakát mögött álló művészember már a második részt is látta, mikor ezt liszteszsákra álmodta. Arra viszont nagyon kíváncsi vagyok, hogy egy átlag halászgató négernek mi jött le a filmből, hogyan mesélné el a saját szavaival.

matrix poster

A Hellboy szintén kellemes alkotás, amin a mechanikus alapokon működő Kroenen kifejezetten erotikus beállításba került, ugyanakkor ha a plakátot nem is, de két háttérképet biztosan látott az ismeretlen művész. A dús, fekete haj különdíjra érdemes..

hellboy poster

Ha előbb szóvá tettem, hogy Kristina Loken bájait nem igazán sikerült visszaadni a plakáton, akkor Salma Hayek esetében már nem is jutok szóhoz. Ha tényleg ilyenek a mellei, akkor jól jártunk, hogy a filmben nem dobta le a melltartót.

from dusk till dawn poster

Ál/Arc. A pisztoly felejthetetlen elem, általános iskola első pár osztályában rajzoltunk hasonló fegyvereket. A különbség annyi, hogy arrafelé a fegyverek nem annyira szokatlan elemei a dolgos hétköznapoknak, így a realisztikusabb ábrázolás iránti igény jogos.

face_off poster

Ha már akciófilmek, akkor jöjjön a Tűzparancs plakátja, melyen az ET kezű Stephen Seagal néz velünk farkasszemet. Gondolom másoknak is feltűnt, hogy Ghánában nem csak az arcokra kiülő félelem, de a lángnyelvek és tűz is igen érdekesen kerül megvalósításra. Szerintem ez valami népművészeti motívum lesz.

executice decision poster

Most pedig következzen Cujo, a horrorvéreb. Én speciel itt küldtem ki az épp kortyolt teát az orromon keresztül, miközben a pokolkutyát megszégyenítő, gurgulázó röhögést hallattam.

cujo poster

Miután magamhoz tértem, gondoltam Afrikában nem túl sok spániel, vagy szetter rohangál, ezért a hibás ábrázolás, de a következő képet elnézve azt kell mondjam, még az őshonos állatok ábrázolásával is komoly gondjaik vannak.

crocodile poster

Végül következzen az utolsó, megfejtésre váró kép, melynél elbuktam. A radarfülű vámpír alapján még talán el tudtam volna indulni, de súlyos kézdeformációkkal integető 2Pac reinkarnáció és a Chelsea Charms mellméretű néger nő feladta a leckét. Mondjuk én javasolnám a készítőknek, hogy ez utóbbit tartsák meg, mert ezeken a kannákon még az Across the River 222 is ki fog férni. Megfejtéseket várjuk a szerkesztőségbe.

across the river poster

Ezennel zárom is a sort, bár még hosszú az érdemes művek listája. Ha egyszer lesz rá jutásom, biztosan elmegyek Ghánába, hogy személyesen megismerjek pár grafikus kollégát és egy kellemes délutáni beszélgetés keretében kivesézzük a Photoshop gyengeségeit és a webkettes hullám hatását a poszterek gyártástechnológiájára.

Horvátország első nekifutásra

Két hete végre eljött a pillanat, mikor életemben először átléptem a horvát határt és megfürödhettem az Adriai-tengerben. Emlékek pár sorban.

Seget Vranjicában dekkoltunk egy hetet, közben bejártuk a környező nagyvárosokat (Trogir, Split, Sibenik), bár közel sem eleget, mert az esetek nagy részében vagy az előző esti programokból próbáltunk felépülni, vagy élveztük, hogy minden előrejelzés ellenére csodálatos, napsütéses időnk volt. De amit az egy hét alatt láttunk, meggyőzött minket arról, hogy máskor is érdemes lesz visszamenni, bár legközelebb más területre utazunk, elvégre minek minden évben ugyanazt megnézni.

Szerencsénkre a tenger még kellően meleg volt ahhoz, hogy a nap nagy részében a víz tetején lebegjünk és fókázzunk a halak után, mondjuk az én esetemben ezt sikerült kicsit túlzásba vinni, mert a só több helyen kimarta a bőröm és másfél hétig nem nagyon tudtam a hátamon feküdni az erőteljes leégés miatt. Amúgy ezúton is üzenem az egyik halásznak -bár tudom soha nem jut el hozzá-, hogy bocsi a varsák partra rángatásáért, ott és akkor jó mókának tünt a csapdába esett halakat kimenteni. Szerencsétlen mit össze bolyonghatott GPS-el a kezében mire rájött, hogy valaki hülye volt. Mondjuk azt a pár hülyét nem lett volna nehéz megtalálni, mert érkezésünk másnapjától kezdve, majdnem minden este bemutattuk a falunak milyen a magyar boogie, így a kocsmában gyorsan előkelő vendégek lettünk.

Persze nem csak az ivászatról szólt az üdülés, párommal imádunk túrázni, városokban bolyongani, de ahogyan már fentebb is említettem, erre nem túl sok lehetőségünk volt, mivel a csapat jó része gyakran süllyedt inaktívitásba. Ráadásul elkövettük azt a hibát, hogy a hosszúszárú túranadrágokat itthon hagytuk, márpedig az ottani összefüggő, szúros bokrok tengere nem igazán teszi lehetővé a hegymászást enélkül. A természetjárást végül a hazautazás napjára hagytuk, amikor beugrottunk a Krka nemzeti parkba, de a társaság nagy része nem igazán érezte át a hely szépségét, így csak végigrohantunk, fürödni, túrázni nem sikerült.

Mindent összevetve, nekem nagyon tetszett ez az egy hét. Érdekes volt déli szomszédainkat kicsit közelebbről megismerni, remélem még adódik pár alkalom az életemben, amikor lemehetek.

Ami tetszett:

  • A nagyvárosok óvárosai.
  • Csöndes faluk, nyugodt tengerpartok.
  • Normális utak.
  • Tengeri halakból sütött ételek. A folyami halakhoz képest ég és föld a különbség, az előbbi javára.
  • Karlovacko. Megkockáztatom, számomra ez a legfinomabb sör.

Ami nem tetszett:

  • A legtöbb boltban, piacon csak horvátul beszélnek. Ha már egyszer a külföldiekből él a fél lakosság, ideje lenne megtanulni nyelveket beszélni.
  • Balkáni közlekedés. Tábla/lámpa/felfestett jelek csak iránymutatás a szemükben, nem betartandó szabály. Ugyanakkor a teljesen kaotikus közlekedésükben is tudnak egymásra vigyázni.
  • Nagyon tartózkodóak. Nem sok mosolyt, kedves köszönést kaptunk.
  • A szocializmus kőkeményen meglátszik a nagyvárosokon. Pusztulat, betontenger, szeméthegyek.
  • Dagálykor mázsaszámra érkezik a szemét a partokra, nagyon lehangoló.
  • Csöppet elszálltak az árakkal. Néha elkerekedett a szemünk a számlák láttán.
  • A rövidek borzalmasak, a borok furák az én ízlésemnek.

Ami furcsa:

  • Betonfetisizmus. Mondjuk ilyen kőtengerrel ez valahol érthető is, nádtetős házakat valóban problémás lenne építeni.
  • Split-ben látott panelházak. Teljesen szürreális az egész, mintha csak azokat az elemeket rakták volna be, amelyeknek a tulajdonosa időben fizetett. Legóvár-élmény megvolt.
  • Csokis lángos, fahájjal, porcukorral. Mondjuk volt szabvány fokhagymás-tejfölös is, de az előbbi akkor is beteg.
  • Kőkerítések a hegyeken. Én tűzvédelmi okokra tippeltem, de van valaki aki tudja az igazi miértet?

És végül: Ki mit tart Horvátországban zarándoklatra érdemesnek, kihagyhatatlan élménynek?

Photosynth

Régebben írtam már róla és minap ismét megleltem a Photosynth nevű programot, melynek lényege, hogy az általunk feltöltött fotókból megpróbálja felépíteni egy tárgy, vagy helyszín virtuális mását. Hasonló a panorámaképekhez, de lényeges különbség, hogy itt nem csak egy fix pont körül foroghatunk, hanem lehetőségünk van a térben mozogni.
Nos, a puding próbája az evés, így tegnap délutáni városi túrám végén a MÁV parkolóban ellőttem 290darab fényképet és feltöltöttem a netre, íme a -közel sem tökéletes- eredmény:Photosynth screenshotJópofa eszköz, ha ismerőseinknek szeretnénk bemutatni egy adott helyszínt, esetleg be is szeretnénk járni. Másrészt hasznos is, mint pl. az én esetemben, amikor le szeretnék valamit modellezni, de a kész fotók alapján nem tudom könnyedén belőni az arányokat.
Sajnos üröm az örömben, hogy néha elég rendesen elcsúszik egy-egy fotó elhelyezésével, ha nem talál elegendő viszonyítási pontot az adott képen. A navigáció is egy csöppet nehézkes, néha teljesen rossz helyre dob ki minket a program, ami meglehetősen zavaró, ha már hatodszorra akarunk átjutni egy adott ponton.

A kezdeti nehézségek ellenére azért javaslom lapozzatok bele a galériában található anyagokba, kifejezetten szép, egzotikus helyszínekről is kerültek fel fotók.

ui.: a program futásához szükség van a Silverlight beépülő modulra.

Tortura del agua

Minap botlottam egy érdekes videóba, melyben egy újságíró aláveti magát a "waterboarding"-nak nevezett vallatási módszernek. A módszer aránylag egyszerű, mégis hihetetlenül gyors és hatásos.

Az alanyt kikötözik egy vízszintesen álló fapadra, majd a fej irányába 15-30 fokban megdöntik hátra. Ezután egy vizes lepedőt (vagy nejlont) dobnak a fejre és vízet kezdenek locsolni az arcra. Az alany hiába is tudná amúgy percekig visszatartani a lélegzetét, a levegő hiánya és arcon végigfolyó víz miatt szinte azonnal pánikba esik és képtelen akaratlagosan irányítani testét, kontrollálni viselkedését.

Habár fizikai sérülést nem feltétlenül okoz, de lelkileg rendkívüli módon megterhelő, ezért kínzásnak minősül (habár ezt a CIA berkeiben páran másképp gondolják).

Szerencsére Amerikában bőven akad vállalkozó kedvű egyén, így a fentebb említett Playboy - Lab Rat műsorának újságírója is, aki önmagán teszteli az eljárást és próbálja meg az állítólagos 15 másodperces rekordot(!!!) megdönteni (a CIA önjelölt ügynökei állítólag eddig bírták legtovább).

Türelmetleneknek: 2:20-nál kezdődik a kísérlet

Amúgy a módszer a spanyol inkvizíció idején került bevezetésre, bár ezen nem is nagyon csodálkozom, e téren spanyolok igen sokat adtak az utókornak. Ami azért elgondolkoztató, hogy azóta eltelt pár száz év, de ezt a módszert a közelmultig(egész pontosan Obama megválasztásáig) előreszeretettel használták Guantanamo-n is. Ennyit a demokratikus világ csendőrét játszó Amerikáról és az emberiség állítólagos fejlődéséről.